Tapasztalatom szerint egy nyitott, elfogadó, barátságos üzlethez egy hasonló értékekkel bíró vezető is kell. A KAPTÁR közösségi iroda esetében, Áront, aki a hely egyik társ-alapítója, pont ilyennek ismertem meg. Nagy rajongója vagyok a KAPTÁR életérzésnek, ahol nem csak helyet, hanem őszinte mosolyt és érdeklődést is kapok. A sok külföldi tag pedig nemzetközi hangulatot varázsol, amitől máris világpolgárnak érezhetem magam. Áronnal üdítő volt őszintén beszélgetni egy szerelem projekt nem mindig naposoldaláról is.
Te már az egyetemen tudtad, hogy mit szeretnél csinálni?
A Közgázon annyit tudtam, hogy jól megy a matek, de engem alapvetően az emberek érdekeltek, és vonzottak az ember megismerésével foglalkozó tárgyak pl: viselkedés tudomány, pszichológia. Végül a szervezetfejlesztésben találtam meg az emberekkel való foglalkozás és az üzleti oldal kapcsolódását. Az egyetem alatt már tudtam, hogy szeretnék valami bizniszt építeni, amihez a legjobb utat abban láttam, hogy nekem fizessenek azért, hogy tanulhassak az ügyfelektől, ezért szervezetfejlesztési tanácsadással kezdtem el foglalkozni. Így kapcsolatba kerülhettem cégvezetőkkel, ráláthattam cégek működésére, ami a segítségemre lett saját vállalkozások létrehozásakor.
Hogyan született meg a KAPTÁR?
Tulajdonképpen önző módon, egy olyan helyet kívántunk magunknak, ahova szívesen bejárunk dolgozni. Később derült csak ki számunkra, hogy ez már egy létező műfaj, amit coworking irodának neveznek. Egy nyitott, elfogadó helyre vágytunk, ahol az emberek szabadon kapcsolódhatnak egymáshoz, új barátságok születhetnek. Idővel tapasztaltuk, hogy az embereknek különösen fontos, hogy egy közösséghez tartozhassanak, ahol „észreveszik” őket, a KAPTÁR egy ilyen hely lett.
Mit jelent számodra a sárga szín?
A sárga nekem a közösség színét jelenti, ebben a színben benne van a melegség, vagányság, kicsi polgárpukkasztás, merni kilépni a keretekből, mondhatni egy lázadó szín. Olyan 8-9 éve erősen kötődök a sárga színhez és előszeretettel választom. A KAPTÁRhoz a sárga szín választása, elég egyértelmű volt, a kezdeti arculatunkat megalkotó Factory találta ki. A sárga okker árnyalatával indultunk, négy évvel később az új grafikusunk, Maukner Emil egy bátrabb, fiatalosabb sárgát javasolt és ebbe az irányba mozdultunk tovább.
KAPTÁR a 9. szülinapját ünnepli, gondoltad volna annakidején, hogy lesz ilyen?
Őszintén nem igazán gondoltam, meg is vagyok lepődve. A generációmra jellemző, hogy 2-3 évente munkahelyet vált, én pedig változatlanul itt vagyok és élvezem, amit csinálok. 9 év alatt azért sok minden megváltozott, egyre jobb szakemberek veszik át azokat a feladatokat (grafika, marketing, operáció, karbantartás, admin), amikkel korábban én koklerkedtem. Én ma már lényegében csak üzletfejlesztéssel és szolgáltatás fejlesztéssel foglalkozom, ami igazán kegyelmi helyzet. Nagy szerencsém van a csapatommal.
A 9 éveteket ünnepelve, készítettek több visszatekintő postot, az egyik ilyen postban 9 nagy tévedéseteket gyűjtöttétek össze. Mi segített abban, hogy azokat megugorjátok és ne adjátok föl?
Kedvenc japán közmondásom szerint, ha valaki azt hiszi, hogy mindent tud, akkor azt biztosan félre tájékoztatták. Korábban lenéztem azokat a dolgokat, amiket már megléptem, megoldottam, de korán megértettem, hogy a dolgoknak evolúciója van, azaz amit most csinálsz, annak később születhet egy jobb verziója, mert idővel valószínű jobban fogod csinálni.
Ez az attitűd segített, hogy jó érzéssel gondoljak vissza a tévedéseinkre. Miközben megoldásfókuszú szakemberként azt hirdetem, hogy a sikereinkre fókuszáljunk, szeretem megünnepelni atévedéseket és nagy becsben tartani őket, mert sok inspirációt meríthetünk belőlük.
Azért is szeretem ezt a postot, mert számomra azt is jelenti, hogy még a hivatás megtalálása sem a végét jelenti valaminek...
Erről az jut az eszembe, amikor megcsináltam a PCC coach vizsgámat és megkérdeztem a mentoromat, hogy ezután mi következik, ő azt válaszolta, hogy „ja, hát ez még nem azt jelenti, hogy mostantól jól fogsz coacholni”. Hála az égnek a dolgok nem konstansok, hanem mindig mozgásban vannak.
Mostanában az foglalkoztat, hogy milyen gyorsan mondjuk valamire, hogy nem működik, mennyi időt adunk valaminek és mennyire vagyunk türelmesek, ha nem történik az, amit elterveztünk. Több kezdeményezésünk is lassan indult be a KAPTÁRban, pl hetente van irodai masszázsunk, amire az első hónapokban egy-két ember ment csak be, most pedig, ha nem sietek már nincs hely.
Számodra mennyire fontos, hogy van a KAPTÁR?
A KAPTÁR nagyon fontos része az identitásomnak, amire igazán büszke vagyok és nagyon jó érzés benne lenni nap, mint nap. Ugyanakkor ez nem egy felhőtlen kapcsolat: negatív része is van annak, amikor fizikai helyet épít valaki, pl.: néha bele lehet unni, fárasztó vagy dühítő, ahogy problémák ismétlődnek, ahogy elveszünk néha részletekben. Máskor pedig a szabadságomban korlátoz, hogy nem vihetem akárhová magammal a közösséget, az irodát.
Amikor valakinek hivatása van, az nem egy fekete-fehér story, aki ezt így látja vagy nagyon az elején jár, vagy nem teljesen őszinte magával. A szerelem projektet a szülőséghez tudnám a legjobban hasonlítani, ahogy a gyereknevelés is tud egyszerre extrém boldogság és extrém tortúra, ill. felszabadító és guzsbakötő lenni, ezek az érzések így együtt igazak. Nehéz már nélküle elképzelni az életet.
Mi az, ami ilyenkor segít továbbmenni?
Figyelem áthelyezés, azt nézni, amit szeretek benne. Nekem sokat segít, hogy másokkal erről beszélni tudok. A vezetők gyakran adnak feedbacket, de ők ritkán kapnak visszajelzést, csinálják, ahogy érzik, de nem tudják mikor csinálják jól. Sokszor, ha unatkozunk vagy elbizonytalanodunk, az a visszajelzések hiányából fakad. Én mindig szuper hálás vagyok, ha kapok visszajelzést, elmondják milyennek látnak, miből csinálhatnék többet, miből kevesebbet,
Tulajdonképpen neked két hivatásod is van?
Kegyelmi állapot számomra, hogy lehetőségem van az embereknek jobb verziót ajánlani arra, amit a legtöbben adottságnak vagy természetesnek vesznek. A KAPTÁR humanizálja a munkahelyet, a Solutionsurfers megoldásfókuszú rövid coaching képzései pedig visszateszik az embert az interakció középpontjába, ahol ő fedezheti fel minden képességét és önbizalmát, hogy az ügyeit maga megoldja. Ez egy radikálisan más alternatívát nyújt helyzetekhez való hozzáálláshoz, beszélgetések- és emberek vezetéséhez.
A Közgáz végzőseinek mit tanácsolnál, ha arról kérdeznének merre induljanak?
Párom apukájától tanultam, amikor bizonytalan vagy egy lehetőségben, akkor tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy látsz-e abban 2-3 jó évet, és ha igen akkor vágj bele. Számomra egészségtelen és paralizáló életen átívelő karrierutakban gondolkodni. Annyira kiszámíthatatlan az élet, hogy mindenkit arra bíztatnék, hogy ne azért csinálja, mert később az jó lesz, hanem azért, mert most jó. Ez alatt nem a „carpe diem”- et értem, hanem annyi változó van a jövőben, hogy a mostnak nagyon felértékelődik az értéke a holnaphoz képest. Csodálattal nézem azokat, akik nagyon tudatosan hosszútávra terveznek, de valahol meg sajnálom is őket, mert azt gondolom, hogy a folyamatban, spontaneitásban jobban érdemes bízni.
Ezzel kapcsolatban eszembe jut, az egyik KAPTÁR tagunk története, aki Hollandiából érkezett Magyarországra még 2006-ban. Megkérdeztem, hogy miért Magyarországot választotta. Mire azt mondta, mert annakidején a postaládájába bedobtak egy szórólapot, hogy vegyen egy házat Magyarországon. Akkor azért még nem indult el házat venni, de ez a reklám feltette Magyarországot a térképére. Amikor úgy hozta az élet, akkor ez inspirálta arra, hogy eljöjjön egy biciklitúrára az országba, majd döntött úgy, hogy itt marad. Sose tudhatod, hogy milyen szórólapot dobnak be a postaládádba.
Neked most mi van bedobva a postaládádba?
Bátrabbnak lenni a KAPTÁR és a Solutionsurfers növekedésével kapcsolatban, amivel nagyon ambivalens a viszonyom. Most az lelkesít, hogy akikre ebben körülöttem számítok, azok örömmel jönnek velem. Bent van a postaládámban egy épülő startup és több izgalmas vállalkozási ötlet és kapcsolódás.
Nekem nincs meg a külföldön élés élménye, ami hiányzik és nagyon vágyok rá. A KAPTÁR ebben a személyes mobilitásomat és szabadságomat erősen korlátozza.
Sok feladatot kiadtam a kezemből, amiket szerettem csinálni és az alkotás örömét adták, de fontosabb, hogy távolabbi ügyekkel is foglalkozzak, ami majd csak jövőben bukkan elő. Közben a Solutionsurfers Magyarország vezetésére való felkérés egy intenzívebb jelenlétet és sok klassz lehetőséget tartogat.
Mit üzennél a 9 évvel korábbi önmagadnak?
Nekem az lehetne a mantrám, hogy cselekedj mielőtt, készen állsz rá, ehhez már akkor is tartottam magam. Talán a mostani énemnek üzenném, hogy jobban gondoskodjon a saját szükségleteiről és céljairól, mint másoknak (kényszeres) örömszerzéséről
Levendel Áron
KAPTÁR társ-alapító, ügyvezető; Solutionsurfers Magyarország ügyvezető, megoldásfókuszú coach