Rita, nem mindennapi tehetségével segít emlékezni kik vagyunk és merre tartunk. Kedves közvetlenségének is köszönhetően a vele való konzultációk egyszerre megnyugatóak és inspirálóak. Különleges látásmódja lépésről lépésre alakult ki, amihez elsősorban belső csendre volt szüksége.

Az információ, ami rajtam keresztül áramlik, abban segít, hogy mindenki megtalálja az életútját, amin boldogan tud lépkedni. Ez azért fontos, mert akkor nem csak ő lesz boldog, hanem a környezetében mások is. A saját boldogságunkkal tudunk másoknak is segíteni abban, hogy boldogok legyenek.

Neked könnyű volt rátalálnod az utadra?

Egyáltalán nem volt könnyű. Katona családba születtem, ahol más nézetek voltak, csak a racionalitás volt, a szeretet mellett nagy volt a szigor is. Nagyon sok mindennel foglalkoztam vendéglátástól kezdve a nyomdaiparig több helyen dolgoztam. Miután felépítettem valamit, mintha elvágták volna a folytatás lehetőségét és nem tudtam kiteljesedni. Majd úgy alakult, hogy a fővárosból vidékre költöztünk és teljesen más alapokra került az életem. Nem találtam a helyem, a pörgéshez szokott énem nem tudott megnyugodni. Manager-i állásokat kerestem, de addig válogattam, amíg egyik sem jött össze. Végül nem volt más választásom el kellett mennem takarítani. Utólag látom, hogy mindez nem volt véletlen, de akkor nagyon el voltam keseredve, rengeteget sírtam és nem is mertem felvállalni, hogy mivel foglalkozom. Közben rájöttem, hogy milyen jó, hogy le tudom tenni a munkát, miután végeztem nincs stressz. Az is furcsa volt, hogy szeretettel vártak a családoknál, elkezdtem érezni, hogy számítok, jelentek valamit. Rájöttem, hogy nem „csak” takarítónő vagyok, hanem családtaggá váltam. Szép lassan elkezdtem felvállalni, hogy mivel foglalkozok, és miután sikerült szégyenérzet nélkül elfogadnom a munkám, elkezdett kinyílni a világ.

Hogyan fedezted fel a képességeidet?

Takarítások alkalmával sokat voltam egyedül és nagy volt a csend körülöttem. A csend segített megtanítani meghallani az üzeneteket. Elkezdett nyílni az érzékelésem és megéreztem mik történtek a térben, akkor is, amikor a család nem volt ott. Történt olyan is, hogy jött egy érzés, hogy nézzek föl, de nem foglalkoztam vele, aztán megint és akkor végre felnéztem és ott volt egy hatalmas pókháló. Máskor egy ilyen sugallat miatt mozdítottam el a nappaliban egy hatalmas szőnyeget, ahol megtaláltam egy kártyát, amit már rég kerestek. Aztán elmentem egy ingás tanfolyamra, ami nagyon vonzott és elkezdtem tisztítani magamat, és a teret magam körül. Amikor egy barátnőm arra panaszkodott, hogy van egy ingatlanuk, amit nem tudnak se ki, se eladni, akkor elmentem, hogy megpróbáljak az ingámmal, tértisztítással segíteni. A lakás egy hónapon belül eladásra került. Innentől pedig ajánlások útján kezdődött egy új fejezet.

Gyerekkorodban volt bármi előjele a képességeidnek?

Az Anyukám, aki még mindig nem tud mit kezdeni azzal, hogy mivel foglalkozom, annyit mesélt csak gyerekkoromról, hogy mindenki szeretett ölelgetni, puszilgatni és nem értette, hogy miért vonzódnak hozzám. Semmi más előjele nem volt annak, amivel most foglalkozom.

Most az utadon vagy megérkeztél?

Az utamon vagyok, de soha nem vagyunk kész, van még hova fejlődnöm. Sokat kell dolgoznom azon, hogy az információs csatorna még nyíljon és ezzel tudjak igazán foglalkozni. Soha nem szabad elszállnom, vigyázni kell, mert az ego könnyen át tudja venni az irányítást. Ilyenkor önvizsgálatot tartok és visszahelyezem, helyeztetem magam a tiszta forrásba, aminek az alapja a szeretet, amivel másokat szolgálok, segítek.

Milyen ez a szeretet? 

Biztos éreztél már te is könnyedséget, tágulást, kiteljesedést. Amikor ítélkezés nélkül tudsz ránézni, rámosolyogni valakire, akkor tudsz teljes mértékben kiteljesedni!

Mi az, amit megköszönhetsz magadnak, hogy ideáig eljutottál?

Azt, hogy békét tudok kötni a sorsommal, hogy el tudom fogadni, ahol tartok. Amikor sajnáltattam magam a takarítással kapcsolatban és észrevettem, hogy mit csinálok, akkor leállítottam magam és azt mondtam magamnak: „Állj meg és nézz körül miért lehetsz hálás!” – és akkor elkezdtem végiggondolni, hogy mim van, van egy csodás gyermekem, párkapcsolatom, van hol laknom, van mit ennem, amikor erre rá tudtam mondani, hogy igen ez elég, köszönöm, akkor ott megtaláltam a lelki békém és ez a béke hozta meg a fejlődést!

Amikor valaki nem tudja azt mondani, hogy „elég, köszönöm”, akkor mi a teendő?

Amikor feszültség, hiányérzet van, akkor lehet segítséget kérni, ami mindig megérkezik valamilyen formában, mert mindig súgnak nekünk. Sajnos mindaddig, amíg másokat hibáztatunk és okolunk jelenlegi helyzetünkért, sorsunkért, addig nem fogjuk látni igazán magunkat és gyakorlatilag ugyanazokat a negatív köröket futjuk. Így a segítséget is nehezebben értjük meg, mert fuldoklunk saját egónkban. Tudom, ez keményen hangzik, de ha egyszer ezt felismerjük, nyílnak az ajtók a tovább lépéshez. Az első ajtó a megbocsátás, önmagunknak is.

Te is kértél segítséget?

Párkapcsolati válságban voltam és még semmi közöm nem volt ahhoz, amivel most foglalkozom, akkor például csak annyit kértem, hogy valaki segítsen. Meg is érkezett a segítség, mert olyan emberek jelentek meg mellettem, akik mindig egy kicsit elmozdítottak, továbblendítettek. Volt, hogy valaki csak annyit mondott, hogy merj felülemelkedni a jelen helyzeteden. Ez volt a kulcs ahhoz, hogy a folyamatos problémára fókuszálás helyett elkezdtem megnyílni és akkor egyre több segítség tudott érkezni.

Amikor valaki tanácstalan, reményvesztett akkor mit tegyen?

Első körben merjen visszamenni gyerekbe, merjen játékosságot vinni az életébe, merjen visszagondolni arra, hogy mi az ő vágya és annak megfelelően kérjen!

Hogyan kell jól kérni?

Mindig nagyon pontosan kell fogalmazni és megengedni, hogy az bármilyen úton módon teljesüljön. Hivatással kapcsolatban például lehet, azt kérni, hogy mutassátok meg miben vagyok a legjobb! Volt egy vendégem, aki nagyon be volt fásulva a munkájába, már azt tervezte, hogy feladja a karrierjét. Akkor azt néztük meg, hogy mi volt az, amit régen szeretett a munkájában. Akkor kiderült, hogy a kreativitás veszett el az életéből, ahhoz kell visszatalálni, lehet más munkahelyen kell folytatni, de nem egy teljesen újba kell kezdeni.

Hasonló esetben mi lehet a jó kérés?

Például: „Kérlek mutassátok meg, hogy tényleg jó helyen vagyok-e?” - ilyenkor érkezni fognak a jelek. Lehet egy dalszöveg, egy film, egy cikk, egy plakát formájában, de meg fog érkezni az üzenet. Legutóbb egy vendégem például rendszámtáblákon keresztül kapott üzeneteket, vagy volt, aki szinte ugyanazt a mondatot hallotta különböző emberektől.

Mi van, ha nem tudjuk olvasni a jeleket?

Jelet kérni többször is lehet, nem kell félni, hogy esetleg elsőre nem lesz egyértelmű az üzenet. Korábban velem is megtörtént, hogy csak legyintettem jelekre, de aztán kaptam újat. Amikor már sok jelet kapunk és még mindig nem változtatunk, akkor lehet, hogy nehezebbé válik az út, de ez tanítási szándékkal történik, mert akkor ott még valamit nem fejlődtünk meg a következő szinthez. Felismerés, változás, elengedés a cél, végsősoron az, hogy boldogok legyünk! 

Te annakidején milyen jelet kaptál?

“Felépítem saját szivárványomat és megengedem, hogy átsétálj rajta.”

Ez az égből pottyant üzenet akkor érkezett hozzám, amikor még nem tudtam, hogy ez lesz az utam.  Most ez a saját szlogenem, és mindenkinek szeretettel üzenem, hogy építse fel a saját szivárványát.

Pásztor Rita