Hálás vagyok Bálintnak, hogy van bátorsága, ereje szembenézni azokkal a társadalmi, szociális problémákkal, amikhez nekem nincs merszem. Tisztelem benne azt a kitartást és alázatot, amivel a munkáját végzi. Általános iskolai osztálytársak voltunk és lelkesítő volt vele beszélgetni, közel 30 év után.
Mivel foglalkozol?
Alapvetően társadalmi kommunikációval foglalkozik az Északi Támpont Egyesület, aminek a vezetője vagyok. Eredetileg drog prevenciós programokkal foglalkoztunk, honlapot, számítógépes játékot, rádióműsort hívtunk életre a témában. Később más társadalmi ügyekkel is elkezdtünk foglalkozni, pl: fogyatékosággal, a cigány embereket érintő problémákkal.
Sosem mondjuk meg a frankót, mindig arra törekszünk, hogy a megfelelő formát találjuk meg a kommunikációhoz, amihez a szakmai támogatást a hiteles, hozzáértő, a témával foglalkozó civil szervezetek adják. Így készítettünk már kis dokumentumfilmeket, játékfilmet, videóklipet, amikkel díjakat is elnyertünk.
Mit ad neked ez a munka?
Ez a munka olyan, mint a biliárdozás, amikor elindítasz egy golyót és ahogy az halad a maga útján változásokat hoz létre, ez egy nagyon inspiráló folyamat a számomra.
Erre példa, amikor intézményben élő gyerekeket célzó, mentálhigiénés fejlesztőprogramhoz csatlakoztunk. Ezeknek a gyerekeknek azt üzeni a társadalom, hogy ne nagyon álmodozzanak, örüljenek, ha valami egyszerű munkával leélik az életüket. A mi foglalkozásaink alkalmával, bevonjuk őket egy kreatív munkába, amihez ők lelkesen csatlakoznak. Amikor elkészülnek a filmes alkotások, és azokkal sikereket érnek el, díjakat nyernek, újságíróknak nyilatkoznak saját tehetségük okán, akkor az el tudja őket indítani a céljaik felé.
Ezen túl ez egy önterápia is számomra, a világot nem tudom megváltoztatni, mert az óriási, ugyanakkor meg tudom változtatni a saját világomat és annak az ura tudok lenni. Eldönthettem, hogy a képességeimet egy multinál kamatoztatom vagy civil szervezeteknél. Valószínűsíthetően több pénzt keresnék egy multinál, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy azon a pénzen szebb világot tudnék teremteni magam köré, amiben szívesebben élnék.
Tegnap például, egy olyan hölggyel beszélgettem, aki arra gyűjt, hogy heti két napot gyermekorvosi rendelőkben töltsön és felvilágosítást adjon anyukáknak a cukorbetegségről. Ezt azért teszi, hogy így segítsen a korai felismerésben. Szerintem ez jó fej dolog és én, a hétköznapokat ilyen jó fej emberek között töltöm.
Szerinted milyen képességeid tesznek alkalmassá, hogy ez legyen a hivatásod?
Intéző, szervező, összetartó ember vagyok ebben a közösségben. Talán azzal válok a csapat előnyére, hogy jól tudok ügyeket csomagolni, úgy tudok megfogalmazni üzeneteket, hogy egy nagyobb társadalmi összefogás induljon el. Közösséget hozok létre, amiben olyan légkört teremtek, ahol létrejöhet ez a fajta kommunikáció.
Szabad, civil szervezetként, olyan alkotó emberekkel tudok együttműködni, akiknek azt tudom mondani, hogy alkossanak szabadon. Ösztönzés számukra, hogy azzal tudnak foglalkozni, amihez a legjobban értenek és azért elismerést is kapnak. Nagyon sokszor elmondom, hogy nem a pénzen múlnak a dolgok, hanem a megbecsülésen és az ügy fontosságán. Itt szívügyekkel foglalkozunk, a történeteknek lelkük van.
Küldetésként éled meg amivel foglalkozol?
Néha. Szerintem, én egy bazi lusta ember vagyok és nem szeretek olyan dolgokkal foglalkozni, amik nem lelkesítenek. Egy életem van, amiben szeretném jól érezni magam, ugyanakkor valamilyen szinten szeretnék hasznos is lenni és a stigmáimat is lebontani.
Szükségem van arra, hogy inspirálódjak és lázba hozzam a kreativitásomat. Nagyon sokan azt gondolják, hogy amivel foglalkozom, az felőröl és másokért feláldozom az életemet, de ez egy teljes félreértés. Ez a munka nagyon sok erőt tud adni.
Te mindig tudtad, hogy mivel akarsz foglalkozni?
Amikor elvégeztem a gimnáziumot, pszichológiát tanultam egy évig, aztán megijedtem egy kicsit, mert egyre több dolgot kezdtem magamon diagnosztizálni, gondoltam ennek így nem lesz jó vége. Inkább elmentem reklámot tanulni, gondolván, hogy a reklámnak és a pszichológiának van köze egymáshoz. Rájöttem ebből sem szeretnék megélni, mert nem szeretném olyan dolgokra rávenni az embereket, amikre nincs is szükségük. A társadalmi célú reklám már jobban tetszett, mert azzal tudtam azonosulni, így ebbe az irányba sodródtam tovább. Utólag érdekes visszanézni, hogy sosem ültem bele kész dologba, mindig magam matekoztam ki, hogyan tudok saját koncepció mentén létrehozni valami újat.
Kik támogatnak téged abban, hogy ezzel foglalkozhass?
Anyukám mindenképpen a kezdetek óta, mert leveszi a vállamról azokat az adminisztratív terheket, amivel ez együtt jár. A dédnagymamámtól nagyon sok értékalapot kaptam, ami kell ehhez az egészhez. És mögöttem van egy család, ahol töltődni tudok, hogy amikor jönnek a kihívások, akkor tényleg arra tudjak figyelni.
Van olyan, hogy elbizonytalanodsz, hogy vajon jó irányba mész és van - e értelme az egésznek?
Persze, rendszeresen. Amikor egy fölfele tartó ágban vagyok, akkor ide nekem az oroszlánt is, majd mondjuk két nap múlva felmerül a kérdés, hogy minek ez az egész, értenek engem odakint, most csak szerencsém volt vagy valóban tudom mi a helyes irány?
Szerencsére a közöségemmel többször megélhetjük a sikert és sok olyan visszajelzés van, ami tartja bennünk a lelket. A természetem is olyan, hogy csak viszonylag rövid ideig görcsölök rá a dolgokra.
Mesélnél az egyik legutóbbi projektetekről, az Válaszúton című kisjátékfilmről?
Gyermek kereskedelemről, gyermekprostitúcióról szól a film. Ez a súlyos társadalmi probléma elsősorban gyermekvédelmi intézményben élő fiatalokat érint, mivel anyaotthonos gyerekekkel forgattunk még hangsúlyosabbá vált az üzenet. Erre a jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet, ha árnyalni tudjuk a képet, akkor az érintettek megítélése változik és elindul talán egy érdemi változás. A decemberi filmbemutató után fesztiválokra és oktatási intézményekbe is tovább küldjük a filmet, ami nagyszerű alapot ad beszélgetések elindításához.
Nagyon érdekes volt a forgatás alatt megélni, hogy mennyi segítséget kaptunk, mintha a gyerekek őrangyalai vezettek volna bennünket. Egy civil szervezetnek köszönhetően lett forgatási helyszínünk, egy disco tulajdonosa felajánlotta, hogy nála forgassunk, egy trailert is ingyen használhattunk egy filmes cég jóvoltából.
Nem visel meg, amikor ilyen fajsúlyú kérdésekhez nyúlsz?
Valóban nehéz, szomorú témákról van szó, de ezzel a problémák ellen teszünk, így nem a tehetetlenséget éljük meg, hanem azt, hogy proaktívan teszünk az érintettekért. Ha így nézzük, akkor ez egy sikertörténet, sikert pedig mindig egy nehézség, probléma megoldásával lehet elérni.
Sokszor szívesen szembe nézek olyan problémákkal, amikkel mások nem, mert az a tapasztalatom, ha szembe nézek velük, akkor sokkal mélyebben élhetem meg, amitől sokkal komplexebbé és érthető válik az adott téma.
Tóth Bálint
Facebook/Youtube: Válaszúton
FB: https://www.facebook.com/V%C3%A1lasz%C3%BAton-104573804220988/